07 5 / 2011
Az lehet, hogy az ország, pláne Budapest nagyot fejlődött az elmúlt öt évben gasztronomice, de hogy mennyire súlyos az általános helyzet, azt jól illusztrálta az elmúlt három napom
Egyébként nem vagyok elkötelezett Meki-gyűlölő (házias ízeket kínáló echte magyaros éttermek ezerszer szarabb kajákat tudnak), bár enni még akkor sem szoktam, hogy ha a gyerek miatt muszáj bemenni, most megpróbálkoztam két tétellel a magyaros ízek (vagy hazai ízek?) menüből. Kis lángos (fokhagymás tejföllel) és házias burgonya (nem a mirelit szalma, hanem az a krumplibb kinézetű) valami zöldfűszeres szósszal.
A lángos az egyszerűen értelmezhetetlen: kicsi, sületlen, hideg és kemény. Külön tehetség kell ahhoz, hogy egy ilyen, zsíroskenyér bonyolultságú kaját ennyire elbasszanak. A kis zacskóban hozzá adott fokhagymás teljfölnek már az állaga sem hasonlít tejfölhöz, mivel ezek a tömeghízlaldák a krémességet tartják minden ilyesmi legfontosabb vonzerejének, telenyomják valamilyen állományjavítóval, mitől teljesen természetidegen, de roppant krémes állaga lesz, és utánozhatatlanul műanyag íze. A Meki-védjegynek is mondható brutális műanyagíz a krumplihoz adott szószban érte el a lokális maximumot, egész egyszerűen nem tudnám megfejteni, hogy ez milyen anyag, ilyen íz a természetben nincsen. Zöldfűszer? Persze. Meg a faszom.
ezt elkurtad szerintem, mert mekiben kizarolag sajtburgert vagy mcroyalt szabad enni, azok viszont jok (ha nem rendszeresen eszi az ember persze)
Permalink 44 notes
