23 11 / 2011
Szülők, segítsetek!
Lakik a házban egy házaspár egy viszonylag kicsi gyerekkel, akit egyáltalán nem nevelnek, inkább kiszolgálnak. Ez persze egyáltalán nem tartozik rám, nem az én gondom. Nem ironikusan mondom, hogy az, hogy gyakran üvölt hétköznap reggeleken a lépcsőházban, teljesen tolerálható, nekem is voltak olyan napjaim, hogy inkább meghaltam volna, mint hogy bölcsibe menjek.
De. Egyszer benyitott reggel az ajtón, ami ugyan zárva volt, de a kilincs mozdult, én meg összefostam magam. Kinyitottam a kukkolót, ahol anyuka elnézést kért, mondta, hogy ez a gyerek heppje. Röhögtem, mondtam, hogy semmi gond. Ez tavasszal volt.
Azóta is minden kurva reggel eljátssza, és higgyétek el, nem lehet megszokni. Egyrészt simán felébredsz rá akkor is, ha nem tervezted a koránkelést, másrészt kurva szar, amikor a zuhany alatt rándulsz össze, segget vakarva mész ki a konyhába kávét főzni, épp a cipődet veszed, és hirtelen lenyomják a kilincset.
Nem akarok gonosz macskás öregasszonynak tűnni, de muszáj lesz beszélnem velük, hogy szóljanak rá végre. Milyen formában tegyem ezt?
egyszer amikor lenyomja a kilincset, akkor nyiss puceran ajtot. amennyire prudek az emberek altalaban, nemhogy tobbet a kozeledbe nem engedik a kolykot, de el is fognak koltozni a picsaba
(Source: jorosbuli)
Permalink 66 notes
